A bélparaziták okozta fertőzéssel vagy hétköznapi nyelven a férgességgel, annak tüneteivel és kezelésével minden állattulajdonosnak hasznos tisztában lennie. Ez azért is fontos, mert a paraziták egy része, az emberekben is megtelepedhet és kellemetlen, veszélyes tüneteket okozhat. Más felöl, a fertőződött állat szervezetét gyengítik, az ellenállóképességüket csökkentik és számos szövődményes betegség forrásai is lehetnek.

Egészséges felnőtt kutyáknál a bélférgesség rövidtávon nem okoz kóros elváltozást, azonban hosszú távon az állat lesoványodik, szőre fénytelenné válik, súlyos esetekben hányás és hasmenés is jelentkezhet.
Kölyökkutyáknál bélelzáródás miatt el is pusztulhat az állat, így náluk fokozottan oda kell figyelni a féregtelenítésre.

Egyes férgek jelenlétét a bélsárban a gazda szabad szemmel is láthatja, ilyen például a galandférgesség. Ilyenkor levált, uborkamaghoz hasonló féregízeket láthatunk a bélsárban, de vannak bélférgek, amelyek jelenlétét csak mikroszkopikus bélsárvizsgálattal lehet megállapítani. Ilyen esetekben az állatorvos feladata a férgesség diagnosztizálása és a megfelelő kezelés előírása.

Milyen tünetek utalhatnak a kutyák féregfertőzöttségére?

A legjellemzőbb tünet a kutyák végbéltájékának viszketése, amit az állat harapdálással és fenekének földön húzásával, úgynevezett "szánkázással" próbál enyhíteni.

A kutyák leggyakoribb belső élősködői a következők:

• Orsóférgek
  
• Galandférgek
  
• Kampósférgek
  
• Ostorférgek
  
• Coccidiumok

A kutyák féreggel való fertőződése bizonyos esetekben (pl. galandférgesség) csak köztigazda jelenlétével alakulhat ki. Ilyenkor a férgek a petékből kikelve egy másik állatban veszik fel a lárvaalakot, és ezzel a lárvaalakkal fertőzik meg a végleges gazdát, pl. a kutyát. A kutya a köztigazdát fertőzi meg, így kutya a kutyát nem veszélyezteti.

A megelőzés kétféle lehet. Egyrészt a kutyákat rendszeresen (negyedévente) megfelelő gyógyszerekkel kell féregteleníteni, másrészt pedig a köztigazdáktól kell megóvnunk kedvenceinket. Ezek leggyakrabban a bolhák, mezei rágcsálók de sok állatfaj nyers húsa és zsigerei is komoly veszélyforrást jelenthetnek.

Manapság az állatorvosi vényre kapható féregtelenítő készítmények kombinált hatóanyag-tartalmúak, így a legtöbb féregtípusra kiválóan alkalmazhatók.
Ezek a szerek lehetnek tabletták, amikből általában 10 testtömegkg-onként 1 tablettát kell az állatnak beadni. A féreghajtók másik formája a paszta, amit általában kölyköknek javasolnak az állatorvosok. Hatóanyag-tartalomban nincs lényeges különbség az egyes készítmények között, azonban a paszta beadása fiatal állatoknál könnyebben megoldható.

A féreghajtás után feltétlen ellenőrizzük kutyánk székletét, és ha találunk benne élősködőt, mindenképpen ismételjük meg a kezelést az állatorvos utasítása szerint. Ez azért nagyon fontos, mert az ismétléssel, már az első féregtelenítés óta a petékből újból kikelt férgeket is elpusztíthatjuk, még mielőtt azok is petét raknának. A fertőzött széklet eltávolítása után minden esetben fertőtlenítsük annak környezetét!

A rendszeres féregtelenítésről sajnos a gazdik hajlamosak megfeledkezni, ezért mindenképpen javasoljuk, hogy a kutya oltási könyvébe kerüljön be a féreghajtás dátuma, és ha máskor nem, legalább az évenkénti kötelező oltás alkalmával kérjünk az állatorvostól féreghajtó gyógyszert.